Anya bepánikolt

Egyik nap jó anyám a fejébe vette, hogy levisz a védőnénihez, mert szerinte nem haladok eléggé a dolgokkal. Én ezt cáfolom! Haladok, csak szépen lassan, megfontoltan.
Szóval lementünk és elpanaszolta, hogy a tesóim ennyi idősen már másztak, felültek. Ehhez képest én kúszok és nem ülök fel. Ha felültetnek (ami nem túl jó) akkor szépen megülök, eljátszom. A védőnéni megnézte a kúszási technikám és azt mondta tökéletes. így megbeszélték, hogy ha ebben a hónapban nem történik semmi akkor esetleg elmegyünk egy nénihez aki megnézi, hogy van e valami baj. Anya megnyugodva, én teljes félelemmel indultunk haza. Két nap sem telt el, és már négykézlábra álltam, de nem mászok, csak hintáztatom a popom előre hátra (ez a mászás előjele), feltérdeltem a játékdobozomhoz, hiszen így sokkal jobban elérem a játékaimat.
Anya teljesen megnyugodott, és jelezte is a védőnéni felé, hogy azt hiszi minden rendben lesz. én is megnyugodtam, mert nem rángatnak el a nénihez. Hiszen nincsen nekem semmi bajom.

Egyre okosabb vagyok.
- Anya amikor azt mondja, hogy tapsoljak a lábammal akkor megteszem. Ezt általában pelenkázások alkalmával szoktam csinálni.
-  Amikor mondják, hogy megyünk hamizni akkor én már nagyon izgatott leszek és alig várom, hogy beleültessenek az etetőszékbe.
- Fürdés után ha meghallom a "csengetést" tudom, hogy elkészült a fincsi meleg vacsorám (tápszer) ami az ágyikómban vár rám.
- Amikor mondják, hogy bújjak el akkor lehajtom a fejem a párnámra és csendbe maradok. Anya olyankor azt mondogatja: "Elza hol vagy? Hova bújtál?" Én mosolygok és felemelem a fejem. Olyankor anya megörül nekem és azt mondja: "megtaláltalak" .
- Már tudok labdázni is. Ha oda gurítják nekem a labdát akkor én picit megrágcsálom aztán eldobom. És ezt 1-2 percig eljátszom.

Babázós napok

Az elmúlt 1-2 hetem azzal telt, hogy megismerkedtem pár kislánnyal és kisfiúval akik majdnem velem egy idősek. Egyre nyitottabb vagyok és mindig nagy mosollyal és vidáman fogadom az új gyerekeket. De haladjunk szépen sorba......
Voltunk anya egyik kolléganőjénél ahol decemberben született meg a kis Enikő. Nagyon aranyos baba, simogattam az arcát, kicsit megtéptem a rugdalózóját, de ez puszta szeretetből volt. Azt is megértettem, hogy mikor ő aludni próbált akkor vegyem a hangom takarékra. Van egy tesója is a Noémi aki 5 ,5 éves. Ő mindenen csodálkozott, hogy én már miket tudok, és mindig elmondta, hogy az ő tesója ezt még nem tudja.
Aztán voltunk anya egy másik kolléganőjénél is ahol a Levivel ismerkedtem meg, aki szeptemberben született. Ő egy kicsit lusti fiú és csak fekszik és fekszik egész nap. Az oldalára esetleg elfordul, de a hasára már nem, mert utál hason lenni. Én persze elkúsztam minden hova a szobába és felfedeztem mindent.
A mellettünk lévő házba is lakik két baba a Boti és az Emma akik mind ketten tavaly júliusban születtek, mint én. Az Emma 7-n, a Boti 14-n én pedig 21-n! Az Emmával egyik nap megismerkedtünk a fűvel, kavicsokkal is, mert olyan jó meleg volt, hogy az Emma anyukája leterített egy plédet és ott játszottuk. Persze mivel már mind a ketten kúszunk, így nem sokáig maradtunk ott.


Azt mondják mostanában olyan vagyok, mint egy kiskutya. Mindenkinek kinézem a szájából az ételt. Nem értek ezzel egyet. Egyszerűen csak arról van szó, hogy már én is vágyom a sok-sok finomságra amit a tesóim és a szüleim esznek. Így történt meg az is, hogy kaptam Apa kit-kat csokijából.

Hétvége

Végre beköszöntött az igazi tavasz! Ennek örömére én és anya kimentünk szombaton  a Városligetbe ahol találkoztunk a Beával és az 5 hónapos kisfiával a Patrikkal. Én aludtam, kacsákat néztem és uzsira ettem egy fél perecet! anyáék beszélgettek, Patrik pedig majdnem végig aludta a 3 órát amit együtt töltöttünk. Csak enni kelt fel 15 percre.

Vendégségben voltunk még egy családnál is Enikőéknél ahol most született februárban a legifjabb gyerkőc, Kinga. Már nagyon várta őt nővére Gyöngyvér és bátyókája Jankó.  Nagyon kis picike a baba, mert 4 héttel előbb született és kb. most akkor, mint én mikor megszülettem. Tesókáim gyorsan feltalálták magukat és közösen játszottak, pedig nagy a korkülönbség, mert Gyöngyvér 5, Jankó pedig csak 3 éves. Én is kúsztam amerre csak lehetett és mindent megnéztem. A házi süteményből is kaptam, ami nagyon ízlett.

Máté elöl megpróbáltam elbújni mikor jött és meg szeretett volna csikizni. Az ágy alá menekültem. ami annyira megtetszett neki, hogy ő is bebújt mellém és ott folytattuk a játékot. Mondtam én, hogy nagyon vicces Máté.

Amikor pedig a nappali lego földdé válik akkor én megyek és szedegetem is a legokockákat. Persze többször meg is kóstolom, hogy tudjam minden színű más -más ízű-e? Aztán egyik nap anya belerakott a dobozba, hogy kicsit nyugtuk legyen tőlem. De nekem ez is nagyon tetszett, mint ahogy az a képen látható is.

Tavaszi szünet

Tesókáimnak végre beköszöntött a tavaszi szünet ami azt jelentette, hogy ismét sokat lesznek velem. Én a magam részéről nagyon örültem neki, mert szeretek velük játszani. Máté mindig megnevettet, mert mókás dolgokat csinál, megcsiklandoz. Míg Anna szeret simogatni engem, játszik velem a dupló állatkáimmal és egyéb plüsseimmel.
A szünet alatt és mert húsvét is volt meglátogatott minket a Mama, a fehér Papa a Petrával (apa huga), itt voltak a Kerik is. Nagyon szuperül sikerült a húsvét. Tesóimnak sok-sok kinder tojás volt eldugdosva a lakás minden pontján. Én is kaptam csokikat (amiket meg is kóstoltam) és kaptam egy telefont is ami hangokat ad.
A szünet gyorsan elszaladt és Anna és Máté ismét az iskolapadban találta magát. De szerencséjükre csak 2 napot kellett menni, mert utána jött a hétvége. Ami ismét jó kis programokat tartogatott mindenkinek.
De még mielőtt a hétvégéről esne szó el kell mondjam, hogy lecseréltük a babakocsimat. A régit eladtuk és vettünk egy új nagyon könnyű tavaszi babakocsit. Meg persze egy új autósülést is.

8 HÓNAP

Nagyon gyorsan rohan az idő és bizony, bizony már elértünk a 8. hónaphoz!

Nézzük a nagy könyv mit ír, kb. mit kellene tudnom:

- A baba már nem akar hason feküdni (én szeretek hason játszani)

- Pár percig megül, de ha megmozdítja a fejét vagy utána nyúl valaminek, eldől. (ez így van)

- Oda-vissza gurul (IGEN)

- Kúszni kezd (IGEN)

- Négykézláb állva előre-hátra hintázik (NEM) 

- Körbe forog (IGEN)

- Szemével követi a mozgó tárgyakat (IGEN)

- Örömét hangadással fejezi ki (IGEN hangosan tudok nagyokat nevetni) 

- A bútorokba kapaszkodva feláll, de leülni még nem tud (NEM)

- A látása tovább javul, a közeli és távolabbi személyeket, tárgyakat is észreveszi, felismeri.(IGEN) 

- Kicsi tárgyakra is ügyesen fókuszál.(IGEN) 

- A TV képernyőt is látja, a mozgás lekötheti (Szeretem a zenéket hallgatni, de már láttam 1-2 mesét is)

- Apró dolgokat is ügyesen a mutató- és hüvelykujja közé fog, figyeli őket, játszik velük, de sajnos rögtön a szájába is veszi (IGEN)

- Ügyesen magához húzza a mozgatható játékokat. (IGEN? pl a favonatot,duplo autót)

- Az etetőszékben jól érezi magát. (IGEN) 

- Nagyon szereti a kendővel a "kukucskázást", a keresgélést, és hangosan kacag, ha sikeres benne.(nagyon szeretem)

- Nagyon élvezi, ha magasból leejtheti a tárgyakat.(kiságyból rendszeresen dobálom ki a cumit anya "nagy örömére")

- Az ujjával mutatja a tárgyakat, embereket, egyre jobban ki tudja fejezni, hogy mit szeretne. (nem mutogatok, de kifejezem, hogy mit szeretnék)

- Hangját egyre nagyobb hangerőn próbálgatja. (IGEN)

- Azt is tudja, hogy mit jelent a "nem", és rázza a fejét. (nem rázom a fejem, de már sejtem, hogy mit jelent a nem)

- Két szótagú hangsorokat formálhat, de ezek még nem igazi szavak.(IGEN)

- Három-négy etetéssel is beéri naponta, (5)

- Segítséggel bögréből iszik, (még nem próbáltam)

- Elfordítja a fejét, ha már nem kér többet. (IGEN) 

Napi ritmusom

7-8 között ébredek
8-9 között reggelizem (150 ml tápszer)
majd játszom és 10-11 között visszaalszom
játszom
12-13 ebéd (180-200 gramm főzelék, húsi)
alszom
indulunk a tesókért az iskolába
ha hazaértünk uzsizom (150-180 gramm gyümölcs vagy pép)
majd játszom a tesókkal
18 körül elalszom
majd játék és 19:30-kor fürdés
20-kor vacsi (170 ml tápszer)
hajnali 3-4 körül kelek egy kis hamiért (130 ml tápszer)

Vízi élmény

A március eleje is tartogatott számomra sok izgalmat, programot. És én is tartogattam a családomnak egy -két meglepetést. De ne szaladjunk ennyire előre. Csak mindent szépen sorban!
Piliscsabai egész napos élményem után voltam lego kiállításon, voltam rokon látogatóban ahol mindenki azt mondta nagyon szép kislány vagyok. Az egyik rokonunk pl. azt tanácsolta Anyának, hogy kezdjenek Apával sorozatgyártásba, mert mind a hárman olyan szépek vagyunk.
Voltunk egy olyan helyen is ahol volt egy majdnem 3 hónapos kisbaba is, Enikő. Nagyon nagyokat nevettem rá, és szerettem volna megsimogatni is, de anya jobbnak látta ha ezt hanyagolom, mert még nem mindig sikerült, szépen, finoman az emberekhez nyúlnom.

Sajnos a tesómat a Mátét (jelenleg úgy áll a dolog) nem vették fel egyik suliba sem. Nagyon szomorú volt emiatt ő is és anya is. Nagyon sokat készültek, tanultak. De a szüleim így is nagyon büszkék rá, mert a több száz jelentkező közül elég szép eredményt ért el. Minimális ponttal csúsztunk le a felvételről és ez elég bosszantó. Nagyon szoros volt a "verseny".

Az egyik hétvégémet egy "vízi paradicsomban" (Aquaworld) töltöttem. Reggel 10-re mentünk és már este 7 is elmúlt mire hazaértünk. Nagyon tetszett a nagy víz. Nem is ijedtem meg tőle. Hol anya ölébe, hol az új úszógumimba ücsörögtem. miközben játszottam.  Szépen ebédeltem, nasiztam, és sikerült 2x aludnom is. Egész nap mosolyogtam és nagyon jó kedvem volt. Tesóim szinte csak ebédelni jöttek ki amúgy csúszdáztak, ugráltak, úszkáltak.

Egyik reggel Apa korán ment dolgozni és mi birtokba vettük az ágyat!

A meglepetés amit a családom számára tartogattam az az, hogy kinőtt a két alsó fogacskám, és megtanultam kúszni. Szóval reszkess család, mert most már minden hova eljutok!

Piliscsaba

A héten is sok dolog történt velünk.
Kedden pl. Anna itthon maradt, mert ortopédiára ment vele Anya. Az iskolába megállapították nála, hogy gerincferdülése van. Ezt anya egy kicsit furcsája, hiszen 3 éves kora óta balettozott, majd mióta iskolába került úszik. A dr bácsi azt mondta, hogy minimális a gerincferdülés és az is lehet, hogy csak növekedés következtében látható ez a jelenség.
Pénteken Eszi és Ákos nálunk töltötte a délutánt (őket még a játszótéren ismerték meg anyáék és azóta is töretlen a barátság gyerekeke és szülők között is). Anya ötlete az volt, hogy építsünk közösen egy legóvárost. Eszti kivételével mindenki részt vett az építkezésbe. Még én is próbáltam, de anyáék nem engedték. Azt mondták ehhez még kicsi vagyok.
Szombaton délelőtt a tesók tanultak. Délután kisállat kiállításra mentünk, majd utána a templomba mentünk, mert ezen a délutánon az alsós gyerekeknek volt biblia ismereti foglalkozás, kvízjáték ami természetesen sütizéssel zárult.
Vasárnap pedig életem első egész napos programján vettem részt. A cél állomás Piliscsaba, ahol anya egy régi kolléganője lakik a családjával (Anna-Krisztián=Levi (3 év) és Robi (1,5 év)) Csatlakozott a csapathoz még egy kolléganő is a családjával (Tündi - János = Ádám (1,5 év)). A vicces az volt, hogy kb 2 éve találkoztunk velük és akkor még csak 3 gyerek volt és most pedig megduplázódott a gyerekeke száma! Reggel 10 órára mentünk, majd egy kis beszélgetés, ismerkedés után (mi gyerekek) kezdetét vette a munka. Az Apák tűzet raktak és előkészültek a bográcsozáshoz, az anyukák pucolták a zöldségeket és aprították a kolbászt, virslit, mi gyereke pedig hol kint, hol bent játszottunk és próbáltak (rajtam kívül) sütit lopkodni még ebéd előtt. Ebéd után jött egy kis erdei séta, ahol én el is aludtam. Majd vissza a házba megenni a maradék sütit! Majd mivel a tesóim és a többi kisgyerek sem bírt már magával, így ismét sétáltunk egyet az erdőbe. Miután visszamentünk, már a pakolás jött és lassan indultunk haza, mert bizony már este 6 óra volt. Majdnem 7-re értünk haza. Otthon egy gyors pancsi, vacsi után aludni mentünk.Legalább is a tesóim! Én viszont este 10-ig szórakoztattam jó anyámékat. Így (célom elérvén) a szülői ágyba kötöttem ki és ott aludtam hajnali 3-ig amíg nem jelentkeztem egy kis hamiért!

Anna, Robi, Máté, Levente (Ádi nem akart oda jönni a fotózásra, Én aludtam)