Szóval lementünk és elpanaszolta, hogy a tesóim ennyi idősen már másztak, felültek. Ehhez képest én kúszok és nem ülök fel. Ha felültetnek (ami nem túl jó) akkor szépen megülök, eljátszom. A védőnéni megnézte a kúszási technikám és azt mondta tökéletes. így megbeszélték, hogy ha ebben a hónapban nem történik semmi akkor esetleg elmegyünk egy nénihez aki megnézi, hogy van e valami baj. Anya megnyugodva, én teljes félelemmel indultunk haza. Két nap sem telt el, és már négykézlábra álltam, de nem mászok, csak hintáztatom a popom előre hátra (ez a mászás előjele), feltérdeltem a játékdobozomhoz, hiszen így sokkal jobban elérem a játékaimat.
Anya teljesen megnyugodott, és jelezte is a védőnéni felé, hogy azt hiszi minden rendben lesz. én is megnyugodtam, mert nem rángatnak el a nénihez. Hiszen nincsen nekem semmi bajom.
Egyre okosabb vagyok.
- Anya amikor azt mondja, hogy tapsoljak a lábammal akkor megteszem. Ezt általában pelenkázások alkalmával szoktam csinálni.
- Amikor mondják, hogy megyünk hamizni akkor én már nagyon izgatott leszek és alig várom, hogy beleültessenek az etetőszékbe.
- Fürdés után ha meghallom a "csengetést" tudom, hogy elkészült a fincsi meleg vacsorám (tápszer) ami az ágyikómban vár rám.
- Amikor mondják, hogy bújjak el akkor lehajtom a fejem a párnámra és csendbe maradok. Anya olyankor azt mondogatja: "Elza hol vagy? Hova bújtál?" Én mosolygok és felemelem a fejem. Olyankor anya megörül nekem és azt mondja: "megtaláltalak" .
- Már tudok labdázni is. Ha oda gurítják nekem a labdát akkor én picit megrágcsálom aztán eldobom. És ezt 1-2 percig eljátszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése