20 hónapos

Hogy mit is tudok???
Egyre jobban feszegetem a szüleim határát. Hol sikerrel, hol hisztivel. Persze ez nem azt jelenti, hogy el is érem a célom, de azért elég rendesen rajta vagyok az ügyön. A szókincsem szépen fejlődik, már vannak szavak amiket a családon kívül más is megért. Nagyon ügyesen mosom a fogam, minden kérést teljesítek. Én szoktam szólni a tesóimnak és apának, hogy vacsora ha anya szól, hogy lehet jönni. Ilyenkor végig futok a lakáson és szólok "gyeeeeetek". Sétálni, futni, lépcsőzni nagyon szeretek. A lépcsőzés felfelé már akár kapaszkodás nélkül is megy, lefele még kapaszkodom hol anyába hol a korlátba. Ha ceruzát és papírt látok egyből rajzolni kezdek. A kedvencem ha a kezemet rajzolják körbe. Fürdésnél a nadrágom, pelusom egyedül le tudom venni, a pólóból is kihúzom a kezem majd a fejemről leveszem és a szennyesbe dobom. A napközbeni alvásom változó (program függő) van, hogy egyszer alszom, de van, hogy kétszer.A pelusomat kidobom a szemetesbe. A babáimat babakocsiba tologatom, megetetem, altatom. Bilizni is próbálok, eddig sikertelenül. A játszóterezést nagyon szeretem, hintázom, homokozom és mindenre felmászom amire csak lehet. Motorom is van, de nem igazán használom.

Március

Most, hogy berendezkedtünk (teljesen még nem vagyunk készen, mert a fürdőnk és konyhánk még nem készült el) nagyjából, megérkeztek az első vendégek is.
Az első vendégek, anya kolléganője volt a két kislányával, aztán jöttek az én kis barátai is, Emma és Boti.

Voltunk márciusban egy születésnapon is, mert apa kisebbik húga betöltötte a 18. élet évét. Volt mindenféle finomság a svédasztalon, sütik, pogácsák és persze tűzijátékos torta. Szájtátva néztem végig amíg el nem aludt. A végén még tapsoltam is.

Máté újabb meccsre készült az egyik hétvégén, de ide most nem mentünk vele, mert vidéken volt. Kettő meccsük is volt és mind a kettőt megnyerték. A második meccsen Máté is dobott egymás után 2 gólt is! Anya nagyon boldog volt és irtó büszke Mátéra. Kicsit csalódott, hogy nem látta, de a Kerianyum azzal vigasztalta, hogy nem aggódjon, mikor majd az olimpián dobja a gólt azt közösen szurkolják, kiabálják végig! Így legyen!

Március 15-n pedig anya régi kolléganői jöttek el a férjükkel, gyermekeikkel. Tündi a Jánossal érkezett és  a gyermekük Ádám. Anna a férje nélkül jött, de elhozta a gyermekeit, Levente, Robi és a pocakjában valakit. Volt nagy nyüzsgés, játszás, evés-ivás, majd egy kis nyugi, mert a szülők engedélyeztek számunkra egy kis mese nézést. A napot pedig egy közös játszóterezéssel, focizással zártuk. Gyorsan elszaladt a nap, de júniusban (remélhetőleg) folytatjuk Piliscsabán egy bográcsozós kerti partival, mert aztán jönnek a nyaralások, táborozások és a nyár végén pedig megszületik a pocakban hordott kisbaba.

Ismerkedem a bilivel

Sétáltunk a közeli kiserdőben

Ismerkedem a motorozással

Farsang és Meccs

Természetesen ha február akkor a farsangok sem maradhattak el az iskolában.
Anna póknak öltözött és egy péntek délután tovább maradt bent az iskolában, mert akkor volt a farsangi buli.
Mátééknál a suliban nem kellett beöltözni egyesével mindenkinek, mert az osztályos közösen lépett fel. Egy rap együtteset alakítottak és felléptek egy zeneszámmal ahol énekeltek, táncoltak. Így igazából mindenki az együttes tagja volt és beöltöztek.

Máté élete első meccsén is részt vett, amit Anya és én végig izgultunk.
Természetesen nyertek, de sajnos Máté gólt nem dobott.

Ellátogattunk a Nemzeti színházba is, ahol volt kézművesfoglalkozás, farsangi fánk evés, 2 előadás és belehetett öltözni mindenféle királylányos, lovagos, herceges ruhába. A tesóim nem szerettek volna ezzel a lehetőséggel élni, én meg még kicsi voltam hozzá.
Az első előadást én is végig néztem aztán a másodikon Anya kivitt a színház elé és aludtam egy nagyot, míg a tesók bent maradtak a második előadásra.

Egy pár kép a költözés "élményeiről"

 Kifestem a szobám (fehér lett a fal)

Segítek Anyának a konyhaszekrényt kitakarítani

Leültem enni

Mire nem jó egy költöző doboz?

Betegeskedés

A január második fele azzal telt, hogy Anyáék intézték az átírást, a régi lakás leadását.
Közben a betegségek is lassan múltak csak el, nekem az oltásom is elmaradt, mert akkor még antibiotikumot szedtem.
Máté egész gyorsan felépült és újra járhatott iskolába és edzésre. Nagyon komolyan veszi a vízilabda edzést és ennek Anya nagyon örül.
Az elmaradt oltásomat február elején pótolták be.
Aztán másnap Anna úgy jött haza az iskolából, hogy nagyon fáj a lába, mert haza felé 3x is elesett.
Anya azt mondta neki, hogy akkor a mai napot azzal töltsem hogy pihenteti. Másnap elment iskolába, de nem lett jobb. Így még aznap délután elvitte őt Anya a Madarász utcai kórházba ahol megállapították, hogy megmeghúzott neki az úgynevezett lovaglóizma.  Tesiből 2 hétre felmentették és anyapár napig otthon tartotta.
Anna jobban lett és a következő héten Máté jött haza úgy hétfőn az edzésről, hogy nagyon fáj a csuklója. Késő este elmentek a Bethesda kórházba ahol megállították, hogy megzúzódott a csuklója, kézfeje és ujjai. (Úszás közben összeütközött egy gyerekkel és fejbe csapta.) 1 hétre eltiltották az edzéstől és anya pár napig itthon tartotta, mert a jobb kezével történt és így nem tudott írni. Aztán az osztályfőnök mondta, hogy menjen nyugodtan ha nem annyira fáj, mert ő majd mindent lefénymásol.
Máté jobban lett a hétvégére és akkor következtem én.
Vasárnap egész nap csak feküdtem, lázas voltam, hasmenésem volt, nem ettem és nem ittam. Anya eléggé megijedt, mert ilyen nyugodtan még sose látott. Sajnos ez a dolog hétfőn sem változott semmit, így délután kórházba utaltak minket. A kórházban szó szerinte semmit nem csináltak velem. El kezdtem ugyan inni, és a lázam is lement, de csak feküdtem. Így másnap, kedden délben kiadtak minket. Aminek persze örültünk, de anya úgy érezte nem lettem sokkal jobban. Sajnos be is igazolódott a gyanúja, szerdán és csütörtökön ugyan úgy folytatódott szinte minden. Nem ettem, nem ittam és ment a hasam. A dr nénink adott csoda gyógyszereket és nagyon mérges volt, hogy kiadtak a kórházból anélkül, hogy legalább 1-2 infúziót adtak volna, hogy kicsit megerősödjem.
A február első 2-3 hete nem igazán telt túl jól, de reméljük a folytatás nyugisabb lesz.
A lakást már mindenki kezdi megszokni és szeretni (mert már nem kell pakolni). egyre több bútort vettünk és sokat csinosítgatjuk a lakást. Még van mit csinálni, de talán húsvétra készen leszünk.

Ilyen nagylányos ágyam van