11 hónap

Sok olyan dolgot teszek ami vicces és megnevettetem ezzel főleg Annát és Máté, de sokszor anyáék sem bírják ki, hogy ne mosolyogjanak a vicces dolgaimon.
Ha a nevemen szólítanak akkor arra odafigyelek. Az Elzán kívül figyelek a pocok (apa) és a vakarék (anya) névre is.
Értem a tiltást is, de azért többször megpróbálom a dolgokat hátha egyszer majd nem szólnak.
Ha reggel felkelek és megéhezem TUDATOSAN mondom, hogy "nyam nyam"
Ha már elég akkor leteszem a cumisüveget, vagy eldobom
Ha az etetőszékben eszem akkor elfordítom a fejem vagy rosszabb esetben kiverem anya kezéből a kanalat, hogy értésére adjam nekem elég volt.
Nagyon szeretek két tárgyat összeütni aminek hangja van
Nagyon szeretem a cicás párnámat
Szeretem lapozgatni a könyvem
Ahova tudok felmászom
Bútorok mellett kapaszkodva megyek, de még inkább mászom, mert az gyorsabb
A játszótéren kedvencem a hinta és a homokozóban is elég jól feltalálom magam, de ha leültetnek a fűben ott is találok valami amivel elfoglaljam magam.
Alvásigényem még elég nagy. Éjszaka szépen alszom kb este 9-től reggel 7-7:30-ig.
Majd eszem egy kis tejecskét (tápszer) és visszaalszom kb 9-ig. Aztán délben megebédelek és ismét alszom 1,5-2 órát aztán este 5-6 között ismét szundizom kb 1 órát.
Stabilan ülök
Jól és gyorsan mászom
Egyedül fel és le ülök akár álló helyzetből is
Tudok lábujjhegyen állni
Térdelni
Ha meghallom gyerekdalokat amiben énekelnek akkor nevetek és tapsolok (egyik kedvencem a Vuk)
Apró tárgyakat is ügyesen megfogok.

Az egyedül állás még nem megy, csak ha kapaszkodom valamibe
Leguggolni még nem próbálok álló helyzetből

A súlyom 8800 gramm a magasságom pedig már 3 hónapja változatlan, vagyis még mindig 71 centi.


A szurkolás engem is utolért!

Utolsó hét a suliból

Az utolsó hét a suliban igazán mozgalmasra sikerült. Szinte minden nap mennünk kellett valahova. Volt évzáró műsor, tesómék voltak a tropicariumba és moziba apával, ballagáson voltunk és ökörsütésen. De menjünk szépen sorba.
Mátééknál volt az iskolában évzáró műsor amikor is elbúcsúznak egymástól és felköszöntik a szülőket is. Máté egy igazán szép verset írt anyának, amit most le is írok nektek:

Amióta megszülettem
Én vagyok a gyermeked
Játszottál velem és szerettél engem.
Utána jött Anna
De engem nem feledtél
Nekem is meséltél, segítettél.
Aztán megérkezett Elza is
Nem csak vele
Velünk is törődtél.
Már most is nagy vagyok
De ha nagyobb leszek
Én is Tesco dolgozó leszek.
Ha házhoz rendeltek
Akkor majd én megyek.
Amíg nem kapok új címet
Veletek leszek.
Te vagy a világon
A legnagyobb kincsem!
Akármit megtennék érted!
Nagyon szeretlek téged!

Apa egyik nap azzal a hírrel jött haza, hogy 3 jegyet nyert a tropicariumba és utána a Szenilla nyomában című filmre. Anna és Máté nagyon örültek neki, főleg mikor kiderült, hogy apa elcserélte a napját a munkahelyén és együtt mennek.
Szombaton anya barátnőjének a "kis"fia elballagott az általános iskolából és oda voltunk hivatalosak, majd az utána következő eszem-iszom dinom-dánomra.
Vasárnap délután pedig ökörsütésre mentünk. Mackó bácsi a vízilabda edző hívott meg bennünket. Minden év végén van ökörsütés, mert ilyenkor ünneplik meg a gyerekeket aki az év során érmeket szereztek a csapatnak.

Vízilabda

Ez nem igazán az én kis életemhez tartozik, de szeretnénk ha nyoma maradna az utókor számára.
Kezdem a legelején......
Máté már 4 éve úszik, és az elmúlt kb. 2 évben  néha-néha megfordult a fejében hogy abba hagyja (idén januárban véglegesen), mert "uncsi" csak a vízben úszkálni. Anya egy ideje mondogatja, hogy akkor próbálja ki a vízilabdát, de a bátyókám csak azt hajtogatta, hogy nem, nem és nem.
Aztán májusban hazajött az iskolából egy szórólappal amin vízilabda edzést hirdettek gyerekeknek.A gond "csupán" annyi volt, hogy a meghirdetett korosztály 6-11 év volt. Máté pedig októberben betölti a 11-t. Máté azt mondta anyának, hogy valahogy intézze el, mert bizony ő nagyon szeretne bekerülni a vízilabdázók közé.  Így anya felhívta az egyik edzőt és elmondta, hogy mi a helyzet. Az edző bácsi (akit egyébként Mackó bácsinak hívnak) nagyon kedves volt és azt mondta menjünk el az egyik edzésre és megnézi mit tud Máté aztán meglátjuk. Egyik nap, mikor apa is itthon volt suli után autóba ültünk és elmentünk a Margit szigetre, a Hajós Alfréd uszodába. Az edző bácsi egy nagyon kedves, barátságos, de szigorú bácsi volt. Mátét kb. 2 perc alatt felmérte és közölte, hogy nem egy elveszett gyerek, lát benne fantáziát. Úgy hogy ha van kedve maradhat is az edzés első felében amikor úszkálni fognak.Az edzés egyébként 15-17 óráig tart minden nap.Az óra első felében úsznak, a második felében pedig a labda is bekerül a vízbe. Máténak nagyon tetszett az edzés és az edző is. Az edzés végén Mackó bácsi azt mondta, hogy lesznek nyári táborok is és ha gondoljuk Máté vegyen rajta részt, mert  az idő alatt is sokat csiszolhatna az úszás tudásán. Anya, apa és Máté megbeszélték a dolgokat, majd  döntöttek.Így augusztusban Máté megy 3 hétre edzőtáborba,szeptembertől, pedig vízilabdázni fog! A családban nagy az öröm és már most büszkék vagyunk rá! Hajrá Máté!!!!!!

Itt a nyár és vele együtt a csavargás...

Amíg a tesóknak még suli van addig mi Anyával még elmentünk 1-2 helyre ahol kb. akkora gyerekek vannak, mint én. Voltunk 2 munkatársnál is ahol van 1-1 kisfiú, Patrik és Levente. Az egyik 8 a másik 6 hónapos. Nagyon jól eljátszottunk egymás mellett. Én minden új játékot jól megnéztem és teljesen el voltam. A fiúk viszont nyügiztek, mivel unalmas volt nekik a saját játékuk. Engem megnéztek, aztán lestek, hogy mit is csinálok.
Természetesen hétvégén együtt mentünk mindenhova! Voltunk ismét az állatkertben, ami most sokkal jobb volt, mint a múlt hónapban. Nagyon sok állatot láttunk, én is megcsodálhattam őket, mert elvittük a hordozót és a babakocsit is, és mikor nem aludtam akkor kint voltam a hordozóba, hogy jobban lássak mindent. kipróbáltam az állatkerti játszóteret is. Nagyon tetszett, de a vége felé már kezdtem kicsit nyűgös lenni. Így Anya babakocsiba rakott, tologatott és mire a buszhoz értünk már el is aludtam.

Voltam a Skanzenba is Anyával és a tesóimmal. Apa sajnos nem tudott jönni, mert dolgozott. De azt mondta a nyáron majd jön szabira és akkor majd sokat csavargunk, nyaralunk együtt. Már nagyon várom, mert mindig jókat mókázom a családommal. Mindenki nagyon szeret, sokat játszanak, nevetgélnek velem. A lehető legjobb családot választottam magamnak!!!
De kanyarodjunk vissza a skanzenhoz. Nem egyedül mentünk, hanem Anna osztálytársával a Bendegúzzal és a családjával. A kis tesója egyébként velem egy idős és Botondnak hívják. Itt is nagyon jó volt, láttunk állatokat, aludtam 2 kisebbet, mászkáltam a fűben. Egy bibi volt a napban, hogy délután leszakadt az ég és elég sokára állt el, és nagyon vizes lett minden.

Vasárnap pedig a templomba mentünk, mert most volt a tanévzáró Istentisztelet. Nagyon szép volt, csak sajnos Anyának ki kellett jönnie velem a végéről, mert el kezdtem sírni, mert elálmosodtam. Így kicsit sétált velem a templomkertbe ahol hamar elaludtam. Istentisztelet után volt sütizés, fagyizás. Illetve minden kisgyerek aki rajzot készített kapott kulcstartót, Dörmi macit és igés kártyát.

Megtörtént az első balesetem is. Mert hát úgye anya és apa már nagyon sokszor elmondták, hogy nem mindenhez kéne hozzá nyúlnom. De én ezt nem egészen így látom, így mindig próbálkozom. Van, hogy megúszom, de a mostanit nem sikerült. A számítógép környékén mászkáltam amikor megragadtam valami számítógépes kütyüt és a lábujjamra ejtettem. Üvöltöttem, ordítottam ahogy csak a torkomon kifért. A lábujjamról lejött a bőr és bizony vérzett is. Így megkaptam életem első sebtapaszát.