November

Rohan az idő és Anya megint nem jutott ide a naplómhoz.
Nagyon sok helyen jártunk ismét, voltunk vendégségben, baba-mama klubban és voltak nálunk is rokonok, barátok.
A hónap elején még együtt voltunk, mert őszi szünet volt.
Aztán Anyának 2 hete azzal telt, hogy Máténak keresett másik iskolát.
A mostani iskolájában a felső nem olyan jó és anya már 4. osztályban felvételiztette Máté ami sajnos nem jött össze. Akkor arra gondoltunk, hogy talán nem is baj, mert egy elég erős iskolába szerettünk volna bejutni, és mivel Máté elkezdett vízilabdázni, így nehezen tudta volna összeegyeztetni a tanulást és az edzést.
Szóval anya telefonálgatott, intézkedett és aztán egyik nap Mátéval ment felvételizni egy iskolába.
Ahol, mint kiderült nem is kellett felvételiznie, mert kitűnő tanuló és így azt mondták nincs akadálya hogy átvegyék. Ennek nagyon megörült az egész család. Így most Máté a Budapesti Kolping Katolikus általános iskola és gimnázium tanulója.  A gimnáziumba is itt marad a tesóm, mert van egy sport osztálya ahol csak vízilabdázok és vívok vannak.
A beilleszkedés nagyon könnyen ment, a gyerekek és a tanárok is nagyon segítőkészek voltak.
Anna és Máté színházban is jártak Edivel (Anna kerianyujával aki egyébként anya tesója).
Anna a jégvarázst balettet nézte meg, míg Máté a Pál utcai fiúkat.

Sajnos nem tud

tuk megúszni és Anna az iskolából fejtetűt hozott haza.
Kezdetben csak neki volt aztán szépen lassan (Apa kivételével) mindenki elkapta.
Több hét sampon, szesz és egyéb szerek használata után, még mindig nem akartak eltűnni, illetve ide-oda adogattuk egymásnak, így anya meghozta a szomorú döntést és mindenki fodrászhoz ment.


És hogy miket is tudok 16 hónaposan?
- ügyesen, kapaszkodva közlekedem fel és le a lépcsőn
- mindenre felmászok (oda is ahova nem kéne)
- a labdát rugni és dobni is tudom
- ha zenét hallok pörgök, forgok
- szeretek kergetőzni, bújócskázni
- sokat játszom babával (altatom, babakocsiba tologatom, megetetem, megitatom)
- ha valamit kiborítok hozom a rongyot és feltörlöm
- egy re hosszabb időt képes vagyok leülni és hallgatni anya meséjét (kb 20-30 másodperc)
- zoknit, nadrágot le tudom venni egyedül
- a szennyest kidobom a megfelelő helyre
- a mosógépbe is bepakolok
- a pelusomat kiviszem a kukába
- napközben 2x alszom (10-12 és 15-16) 
- ügyesen iszom pohárból

- elég erős akaratom van, ami nem igazán tetszik anyáéknak

Október

Kezdenénk azzal, hogy Anya nagyon sajnálja, hogy ennyire nincs ideje és csak nagy ritkán látogat a naplóm felé. A tesókét még nagyon aktívan vezette, de mostanra már nincs annyi ideje. Mindig van mit tenni venni. Míg amikor alszom akkor is van, millió dolga van. Na de lássuk mi is történt októberben.

Anya és én hétről, hétre járunk a baba-mama klubba ami nagyon jó. Anya kicsit tud beszélgetni, miközben én hasonló korú gyerekekkel játszom. Van, hogy kötetlen beszélgetés van és van olyan amikor eljön egy vendég és ő osztja meg tapasztalatait erről-arról. Nem régen volt egy néni aki maszirozást mutatott kisgyerekeknek, de volt egy másik néni is aki pedig arról beszélt, hogy jó dolog e pici gyerekeknek a magyar nyelv mellett mást is tanítani. 

Voltunk Tipegő istentiszteleten ahol nagyon jó volt. A templomba jöhettem-mehettem anélkül, hogy szóltak volna, hogy maradjak csendben. Közben pedig Péter bácsi mesélt egy kedves kis történetet ahol a nagyobb gyerekeknek rajzolniuk kellett a történetről. 

Az október NAGY eseménye is megtörtént! A közös szülinapozás! Anna és Máté októberi gyerek és mindig együtt tartják a születésnapjukat. Anna idén már 8, Máté pedig 11 éves lett. Rohan az idő nagyon sebesen. 

Egyik hétvégén a Mama vigyázott rám amíg anya és a tesók elmentek a cirkuszba. Anya már nagyon várta ezt a programot, mert mióta megszülettem (vagyis 15 hónapja) nem volt a tesókkal közös programon. A cirkusz nagyon jó volt, csak sajnos utána siettek haza, mert a Mamának is mennie kellett és anya sem szeretett  volna túl sok időt távol tölteni tőlem. 

Anna az iskolából tetűt hozott haza. Kezdetben csak az ő hajában volt, aztán lassan mindenki fején megjelentek. Még az enyémen is, amitől anya rettegett, mert nekem még nem lehet ezeket a csoda szereket használni. kb. 3 hét után anya elunta és felkerestük a fodrászt. Anna el volt keseredve, de anya mondta, hogy ez nem állapot. Nem lett nagyon rövid,a füle alá ér a haja. Anyának viszont egészen rövid lett, nem tudta magának nézni. Szegény eléggé ki volt, de azt mondta még mindig jobb a rövid haj, mint a tetves fej. 

Sajnos a Dédimamám után a Dédipapámtól is el kellett búcsúznunk. Bár mindenki számított erre, hogy a Papa feladja a küzdelmet és gyorsan a Dédimama után megy ezt akkor is nagyon nehezen dolgozza fel a család. 

Dédimama és Dédipapa