Itt a nyár és vele együtt a csavargás...

Amíg a tesóknak még suli van addig mi Anyával még elmentünk 1-2 helyre ahol kb. akkora gyerekek vannak, mint én. Voltunk 2 munkatársnál is ahol van 1-1 kisfiú, Patrik és Levente. Az egyik 8 a másik 6 hónapos. Nagyon jól eljátszottunk egymás mellett. Én minden új játékot jól megnéztem és teljesen el voltam. A fiúk viszont nyügiztek, mivel unalmas volt nekik a saját játékuk. Engem megnéztek, aztán lestek, hogy mit is csinálok.
Természetesen hétvégén együtt mentünk mindenhova! Voltunk ismét az állatkertben, ami most sokkal jobb volt, mint a múlt hónapban. Nagyon sok állatot láttunk, én is megcsodálhattam őket, mert elvittük a hordozót és a babakocsit is, és mikor nem aludtam akkor kint voltam a hordozóba, hogy jobban lássak mindent. kipróbáltam az állatkerti játszóteret is. Nagyon tetszett, de a vége felé már kezdtem kicsit nyűgös lenni. Így Anya babakocsiba rakott, tologatott és mire a buszhoz értünk már el is aludtam.

Voltam a Skanzenba is Anyával és a tesóimmal. Apa sajnos nem tudott jönni, mert dolgozott. De azt mondta a nyáron majd jön szabira és akkor majd sokat csavargunk, nyaralunk együtt. Már nagyon várom, mert mindig jókat mókázom a családommal. Mindenki nagyon szeret, sokat játszanak, nevetgélnek velem. A lehető legjobb családot választottam magamnak!!!
De kanyarodjunk vissza a skanzenhoz. Nem egyedül mentünk, hanem Anna osztálytársával a Bendegúzzal és a családjával. A kis tesója egyébként velem egy idős és Botondnak hívják. Itt is nagyon jó volt, láttunk állatokat, aludtam 2 kisebbet, mászkáltam a fűben. Egy bibi volt a napban, hogy délután leszakadt az ég és elég sokára állt el, és nagyon vizes lett minden.

Vasárnap pedig a templomba mentünk, mert most volt a tanévzáró Istentisztelet. Nagyon szép volt, csak sajnos Anyának ki kellett jönnie velem a végéről, mert el kezdtem sírni, mert elálmosodtam. Így kicsit sétált velem a templomkertbe ahol hamar elaludtam. Istentisztelet után volt sütizés, fagyizás. Illetve minden kisgyerek aki rajzot készített kapott kulcstartót, Dörmi macit és igés kártyát.

Megtörtént az első balesetem is. Mert hát úgye anya és apa már nagyon sokszor elmondták, hogy nem mindenhez kéne hozzá nyúlnom. De én ezt nem egészen így látom, így mindig próbálkozom. Van, hogy megúszom, de a mostanit nem sikerült. A számítógép környékén mászkáltam amikor megragadtam valami számítógépes kütyüt és a lábujjamra ejtettem. Üvöltöttem, ordítottam ahogy csak a torkomon kifért. A lábujjamról lejött a bőr és bizony vérzett is. Így megkaptam életem első sebtapaszát.