Hétfőn reggel egy doktor bácsi azt mondta Anyukámnak, hogy másnap reggel 7-kor megindítják a szülést. Anyukám egyfelől megkönnyebbült, másfelől viszont szomorú volt, mert szerette volna ha minden magától indul el. Éreztem a feszültséget Anyukámon és nem szerettem volna már az első pillanatban elszomorítani ezért másnap hajnali 4-kor jeleztem neki, hogy ne aggódjon felkészültem a megszületésemre és hajlandó vagyok magamtól elindulni. Születésem reggelén egy néni megvizsgálta Anyukám és azt mondta gyorsan szedje össze a holmiját, mert bizony nem várjuk meg a 7 órát hanem indulunk le a szülőszobára. Anya gyorsan felhívta Apát, hogy siessen be. A dr. bácsi aki a megszületésemben segít már úton volt Pestre, de arra nem számított, hogy elindulok magamtól. Igy utasításba adta mindenkinek, hogy semmilyen eszközzel ne segítség előrébb Anyukámat, mert szeretne beérni. Reggel 8 óra után 6 perccel meg is érkezett. Onnantól felgyorsultak az események. A fájások egyre erősebbek és hosszabbak lettek, majd nagyon hamar elérkeztünk a tolófájásokhoz is. Reggel 9:40-kor pedig felsírtam a szülőszobán szüleim nagy örömére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése