Január

1-n a Papáék jöttek karácsonyozni hozzánk.
2-n átmentünk Anna osztálytársához játszani.
Aztán jött a telefonálgatás és várakozás, hogy mikor kapjuk meg az új lakásunkhoz a kulcsokat.
8-n vasárnap a Dédimama testvére a Csöre és a Laci jött el karácsonyozni.
9-n bementek anyáék aláírni a szerződést, szerdán pedig megkapták a kulcsokat.
Csütörtökön 12-n pedig meg is kezdődött a lakásfelújítása. Először csak  a legszükségesebbeket csinálták meg anyáék és a Tomi parkettázás és festés. Mert szorított minket az idő. Apa ugyanis csak 10 napig lesz itthon és addigra ezeknek a dolgoknak el kellett készülnie és át kellett költöznünk.
A tesókat szerencsére nem igazán viselte meg ez az egész procedúra, mert szépen hozták a 4 és 5 osztályzatokat. Eljárt Máté vízilabdázni, Anna pedig jógára. Mátét egyébként beválogatták a csapatba, így februártól mehet meccsre! NAGYON BÜSZKÉK VAGYUNK RÁ!
20-n pedig az autó átvitte a nagyobb bútorokat a másik lakásba. Így ezen az estén már mindenki az új lakásba aludt. Persze még most sem pihenhetünk meg, mert még bőven van mit csinálni a lakáson, hogy a mi ízlésünknek megfeleljen.
A január nem múlhat el betegeskedés nélkül, sajnos. Máté a költözés napjára betegedett le, aztán jöttem én, anya és apa. Anna egyelőre bírja!
A félévi bizonyítványok is megérkeztek egész szép eredménnyel. Annának három tantárgyból lett 4-es osztályzata, Máténak kettő tantárgyból. A többi mind ötös! Anya reméli, hogy év végére sikerül majd javítani.

Karácsony

Igazából, most volt először karácsonyom, mert bár tavaly is már jelen voltam (6 hónapos voltam), de most tudtam igazán részt venni benne.

24-n reggel mire felébredtünk a Jézuska felöltöztette szépen a fenyőfánkat. Csillogott - villogott a sok-sok pici izzótól, de a díszek tették igazán széppé a karácsonyfánkat.  Délelőtt Anya a tesókkal elment abba a templomba ahol az én Drága Dédimamám és Dédipapám pihen. Vittek virágot, mind megjegyezték, hogy bizony ez a karácsony nagyon más lesz, mert már nincsenek velünk. Délután mikor én elaludtam anya a tesókkal elment a templomba és meghallgatták a szenteste istentiszteletét. Nagyon szép volt és olyan más volt az egész este anya számára. Kicsit olyan volt, mintha a Dédi is velünk lett volna (Ő mindig templomba ment Szenteste). Talán az ő sugallatára döntöttek úgy, hogy most elmennek este a templomba. Mire visszaértek és szép ruhába öltöztek a Jézuska meghozta a az ajándékokat. a fa alatt sok-sok színes csomagolópapírba öltözött doboz pihent és csakis arra várt, hogy mindenki kicsomagolja a sajátját. Mindenki nagyon örült az ajándékoknak. Majd jött a finom vacsora amit együtt fogyasztottunk el. Aztán én elmenem pancsizni és aludni. A többiek még fent maradtak és játszottak.
25-n Apa tesója az Eszter és a vőlegénye a Dini jött (ők a keriszüleim) és a nagyok Keriapuja Zsolt jött át hozzánk ebédre. Töltött káposzta volt és nagy ajándékozás. Megint sok szép ajándékot kaptunk, de azt hiszem a tesóim lepődtek meg a legjobban, mert megkapták a régóta várt játékot a PS4-t! Egész este azt nyomták.
26-n a Mama és anya nagybátya a családjával érkezett hozzánk. Volt sok süti és persze sok pici ajándékdoboz.
28-n Anya barátnőéjékhez mentünk.
30-n  apa barátja az Öcsi és anya tesója az Edi jött karácsonyozni.
31-n pedig otthon szilvesztereztünk. Én korán fél 9 körül ágyba kerültem, de sajnos nem tudtam jól aludni, mert mindig felriadtam a petárdákra és tűzijátékokra.

Az új év pedig rengeteg  izgalommal vár minket, mert januárban KÖLTÖZÜNK!!!!

Karácsony elött

Karácsony előtt még volt pár esemény az életünkben.
Annának karácsonyi koncert volt az iskolában. Kezdetben nem nagyon tetszett neki az, hogy fel kell lépnie, de aztán ahogy gyakorolták a táncot egyre jobban várta, hogy megmutathassa nekünk. A koncertre Apa kivételével (dolgozott) mindenki eljött. Máté, Anya és én is. Nem ültünk le a színpad elé a sorokban hanem felmentünk az emeletre és onnan néztük, mert ott addig én tudtam szaladgálni, kúszni-mászni a többi eleven kisgyerekkel. Persze amikor Anna jött az osztályával akkor anya a karjába vett és onnan néztem a nővérkémet. Természetesen vastapsot kaptak, és nem azért mert elfogultak vagyunk, de tényleg nagyon -nagyon jók voltak!
A másik nagy esemény Mátéhoz kapcsolódik. Úszóversenye volt, ahol helyezést ugyan nem ért el, de mi akkor is nagyon büszkék vagyunk rá, mert javított az idején. Eddig a 100 méter gyors ideje 1:55 volt. A versenyen viszont 1:36-t úszott. Szóval nagyon sokat javított. A szemünkben ő volt az első helyezett!

A karácsony előkészületeket és bevásárlást is megkezdtük. Egyik nap Mama jött el hozzánk, amíg Apa és Anya bevásároltak mindent ami kelleni fog a karácsonyi vacsorához és a süteményekhez amelyeket anya fog megsütni.

Az első képen még csak só-liszt gyurmából próbálkozom, de a másodikon már élesbe ment a dolog, mert az bizony mézeskalács tészta ami a tepsibe került.

December első fele

December 1-n a névnapomat tartottuk meg. Kaptam egy varázstáblát amire tudok rajzolni és utána letörlöm és újra üres lesz és megint rajzolhatok. Nagyon szeretem.
December 2-n Máté új iskolájában volt kolping nap. Ami azt jelenti, hogy nem volt tanítás csak mindenféle érdekes filmeket néztek, vetélkedőn vettek részt egész nap.
December 3-n Anna elment az egyik osztálytársának a születésnapi bulijába délelőtt. Mi addig vásároltunk ezt azt. Köztük Máté osztálykarácsonyára. Náluk az a szokás, hogy mindenki visz mindenkinek ajándékot. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Otthon kell készíteni valami kis meglepetést. Az osztály létszám egyébként 15. Mi egy könyvjelzőt készítettünk a gyerekeknek és persze az osztályfőnöknek Judit néninek. Délután pedig a Bazilikához mentünk, mert Anna és Máté ki szerette volna próbálni a korcsolyázást. Majd ettünk a melegedőben egy hatalmas kürtöskalácsot.

December 4-n rokonlátogatóban voltunk ahol már járt a Télapó és hozott nekünk sok finomságot.
December 5-n Apa munkahelyére mentünk be ahol találkoztunk a Télapóbácsival. Kaptunk tőle egy csomagot ami telis tele volt csokival. Ettünk finom pogácsát és ittunk meleg teát.
December 6-n Anya egyik régi kolléganője látogatott meg minket.
December 7-n Anya elment Máté iskolájába, mert fogadóóra volt és gondolta megkérdezi, hogy sikerült beilleszkednie és mi a véleménye a tanároknak róla. Mindenki csak dicsérte, így anya ismét nagyon büszke lehetett Mátéra.
December 8-n a Fehér Papa jött el hozzánk látogatóba.
December 9 egy nyugis nap volt.
December 10-n egy barátnál voltunk ahol van 2 kislány. Az egyik 1 éves a másik 6.
December 11-n a templomba voltunk ahol mézeskalács díszítés volt az istentisztelet alatt. Én addig aludtam egy jót, mint ahogy azt mostanában teszem.  Templom után pedig elmentünk a Dédiékhez (akik már nem lehetnek közöttünk).

November

Rohan az idő és Anya megint nem jutott ide a naplómhoz.
Nagyon sok helyen jártunk ismét, voltunk vendégségben, baba-mama klubban és voltak nálunk is rokonok, barátok.
A hónap elején még együtt voltunk, mert őszi szünet volt.
Aztán Anyának 2 hete azzal telt, hogy Máténak keresett másik iskolát.
A mostani iskolájában a felső nem olyan jó és anya már 4. osztályban felvételiztette Máté ami sajnos nem jött össze. Akkor arra gondoltunk, hogy talán nem is baj, mert egy elég erős iskolába szerettünk volna bejutni, és mivel Máté elkezdett vízilabdázni, így nehezen tudta volna összeegyeztetni a tanulást és az edzést.
Szóval anya telefonálgatott, intézkedett és aztán egyik nap Mátéval ment felvételizni egy iskolába.
Ahol, mint kiderült nem is kellett felvételiznie, mert kitűnő tanuló és így azt mondták nincs akadálya hogy átvegyék. Ennek nagyon megörült az egész család. Így most Máté a Budapesti Kolping Katolikus általános iskola és gimnázium tanulója.  A gimnáziumba is itt marad a tesóm, mert van egy sport osztálya ahol csak vízilabdázok és vívok vannak.
A beilleszkedés nagyon könnyen ment, a gyerekek és a tanárok is nagyon segítőkészek voltak.
Anna és Máté színházban is jártak Edivel (Anna kerianyujával aki egyébként anya tesója).
Anna a jégvarázst balettet nézte meg, míg Máté a Pál utcai fiúkat.

Sajnos nem tud

tuk megúszni és Anna az iskolából fejtetűt hozott haza.
Kezdetben csak neki volt aztán szépen lassan (Apa kivételével) mindenki elkapta.
Több hét sampon, szesz és egyéb szerek használata után, még mindig nem akartak eltűnni, illetve ide-oda adogattuk egymásnak, így anya meghozta a szomorú döntést és mindenki fodrászhoz ment.


És hogy miket is tudok 16 hónaposan?
- ügyesen, kapaszkodva közlekedem fel és le a lépcsőn
- mindenre felmászok (oda is ahova nem kéne)
- a labdát rugni és dobni is tudom
- ha zenét hallok pörgök, forgok
- szeretek kergetőzni, bújócskázni
- sokat játszom babával (altatom, babakocsiba tologatom, megetetem, megitatom)
- ha valamit kiborítok hozom a rongyot és feltörlöm
- egy re hosszabb időt képes vagyok leülni és hallgatni anya meséjét (kb 20-30 másodperc)
- zoknit, nadrágot le tudom venni egyedül
- a szennyest kidobom a megfelelő helyre
- a mosógépbe is bepakolok
- a pelusomat kiviszem a kukába
- napközben 2x alszom (10-12 és 15-16) 
- ügyesen iszom pohárból

- elég erős akaratom van, ami nem igazán tetszik anyáéknak

Október

Kezdenénk azzal, hogy Anya nagyon sajnálja, hogy ennyire nincs ideje és csak nagy ritkán látogat a naplóm felé. A tesókét még nagyon aktívan vezette, de mostanra már nincs annyi ideje. Mindig van mit tenni venni. Míg amikor alszom akkor is van, millió dolga van. Na de lássuk mi is történt októberben.

Anya és én hétről, hétre járunk a baba-mama klubba ami nagyon jó. Anya kicsit tud beszélgetni, miközben én hasonló korú gyerekekkel játszom. Van, hogy kötetlen beszélgetés van és van olyan amikor eljön egy vendég és ő osztja meg tapasztalatait erről-arról. Nem régen volt egy néni aki maszirozást mutatott kisgyerekeknek, de volt egy másik néni is aki pedig arról beszélt, hogy jó dolog e pici gyerekeknek a magyar nyelv mellett mást is tanítani. 

Voltunk Tipegő istentiszteleten ahol nagyon jó volt. A templomba jöhettem-mehettem anélkül, hogy szóltak volna, hogy maradjak csendben. Közben pedig Péter bácsi mesélt egy kedves kis történetet ahol a nagyobb gyerekeknek rajzolniuk kellett a történetről. 

Az október NAGY eseménye is megtörtént! A közös szülinapozás! Anna és Máté októberi gyerek és mindig együtt tartják a születésnapjukat. Anna idén már 8, Máté pedig 11 éves lett. Rohan az idő nagyon sebesen. 

Egyik hétvégén a Mama vigyázott rám amíg anya és a tesók elmentek a cirkuszba. Anya már nagyon várta ezt a programot, mert mióta megszülettem (vagyis 15 hónapja) nem volt a tesókkal közös programon. A cirkusz nagyon jó volt, csak sajnos utána siettek haza, mert a Mamának is mennie kellett és anya sem szeretett  volna túl sok időt távol tölteni tőlem. 

Anna az iskolából tetűt hozott haza. Kezdetben csak az ő hajában volt, aztán lassan mindenki fején megjelentek. Még az enyémen is, amitől anya rettegett, mert nekem még nem lehet ezeket a csoda szereket használni. kb. 3 hét után anya elunta és felkerestük a fodrászt. Anna el volt keseredve, de anya mondta, hogy ez nem állapot. Nem lett nagyon rövid,a füle alá ér a haja. Anyának viszont egészen rövid lett, nem tudta magának nézni. Szegény eléggé ki volt, de azt mondta még mindig jobb a rövid haj, mint a tetves fej. 

Sajnos a Dédimamám után a Dédipapámtól is el kellett búcsúznunk. Bár mindenki számított erre, hogy a Papa feladja a küzdelmet és gyorsan a Dédimama után megy ezt akkor is nagyon nehezen dolgozza fel a család. 

Dédimama és Dédipapa 

Szeptember

Az iskola kezdés első hónapja nagyon gyorsan és fájdalmasan ért véget családunk számára. 

Anna és Máté az első 2 hétben délelőtt iskolába jártak, délután edzésre. Majd este leckét írtak, mint a kis angyalok, majd vacsi, pancsi, alvás. 

Aztán a harmadik héten Máténak közép fülgyulladása lett. Így nem mehetett iskolába és edzésre sem. Szegény nagyon el volt keseredve emiatt. Ez a ronda betegség bizony 2 hétig elhúzódott! Anna pedig kitalálta, hogy nem szeretne egyedül járni az edzésekre, és amúgy is nagyon hideg a víz, és stb..... Szóval mindet kitalált csak, hogy ne kelljen mennie. Anya és Apa hosszas tanakodás után végül úgy döntött, hogy akkor Annát kiveszik és októberben már be sem fizetik neki a tagdíjat. 

Mi ketten anyával közben elkezdtünk járni egy baba-mama klubba ami itt van nagyon közel hozzánk. Az anyukák és a gyerekek is nagyon szimpatikusak. Hetente egyszer csütörtökönként szoktunk velük találkozni. Vannak kisebb gyerekek is akik még csak most kezdenek mászni, de a többség az velem egykorú. Együtt szoktunk enni, inni és játszani. Addig szüleink beszélgetnek és minden második héten egy vendég is jön aki erről arról próbál beszélgetni anyáinkkal. 

Voltunk a templomban Tipegő istentiszteleten is. Az is nagyon tetszett, nekem. Jöttem-mentem és felfedeztem a templomot. Addig a lelkész bácsi (Péter) a gyerekeknek elmesélt egy kis történetet, majd a történethez kapcsolódóan kiszíneztek egy halacskát és azt valakinek oda kellett adniuk. Én 2 halacskát is kaptam!

Sajnos a Dédimamám hosszú betegség után úgy döntött, hogy az angyalokhoz költözik. Én nagyon keveset találkoztam vele, de mindig nagyon nagy szeretettel fogadott és én nevettem, mosolyogtam rá. Anna és Máté többet kapott a Dédiből, de anya azt mondja nem eleget. Anya pedig nagyon szomorú, mert nagyon fontos volt neki a Nagymamája. Hiányzik neki, és nagyon sokat gondol rá.